Kiültem pöfékelni mert bent tilos volt.
Nem mintha érdekelt volna,csak a füst...ha hagyom, hogy bentragadjon akkor elárasztotta volna a szobát.
Jól tudok úszni de mind hiába ez az ember feletti képesség ha teljesen betelíti a szobát a füst.
Tudniillik akkor nem lehet a felszínre úszni, mert a plafon az ott van, oda lett ragasztva, erősen.
Szóval kiültem.
Pont gyujtanám a pipát amikor a semmiböl egy angyal jelenik meg.
Nekemsem kellett több: megfogtam a lábát és kívántam egyet.
Semmi...
Letéptem egy gombomat és újra kívántam
Semmi...
Még mielött kigondoltam volna a következő mozzanatot hirtelen földön túli hangján nevetésben tört ki az angyal.
-Miért gyujtanál pipát?
-Miért mérgeznéd magadat még ezzel is?
-És ha idekint is teljesen betelíted füstel a teret?
-Hiába a tudásod ha odafent plafon van és bevered a fejedet amikor elérnéd a felszint.
   -Plafon???
   -De hát a szabad ég alatt vagyok, itt nincs plafon, csak a végtelen űr!
-Hah..a szabad ég alatt vagy?
-Úgylátszik túl erős narkotikumokat írtam fel neked.
-Holnaptol csökkentem az adagot, vagy lecserélem másikra.
-És jegyezd meg végre, ez egy elmegyógyintézet és itt tilos a dohányzás, és ez nem a szabad, hanem a tv szoba!
És az angyal a következő pillanatban barna füstszűrős cigarettára gyujtott, sarkonfordult és elcsoszogott.
Soha többé nem láttam őt.